Anton Pavlovics Csehov művei kortalanok. Olyan titkokat mesélnek a lélekről, melyek örökérvényű kérdéseket vetnek fel és örökös kihívást jelentenek rendezőnek, színésznek és nézőknek egyaránt. Mert mindannyian ugyanarra vágyunk: a boldogságra. Banális és mégis megfejthetetlen a kérdés, hogy mit jelent boldognak lenni? Hogyan találhatjuk meg ezt az érzést? Mit kell tennünk azért, hogy ne múljon el? Mennyi vágy, bátorság, akarat, kitartás és tudatosság szükséges?

Irina, Olga és Mása nővérek. Fivérükkel, Andrejjel látszólag békésen élnek egy olyan csendes vidéki környezetben, amelyben szinte látni, ahogy a tea gőzölgése is lelassul. Másként telik itt az idő, mint Moszkvában – ahova mind visszavágynak. Ahogy múlnak a lelassult percek, végtelen terek nyílnak a nagy álmoknak, terveknek, önmegvalósításnak, karriernek és a lehetséges, vagy a lehetetlen szerelmeknek. Majd hirtelen valami megfoghatatlan akadályba ütközik minden. Pedig a csomagok útra készen, akár a három nővér is.

Hogyan és meddig lehet létezni ott, ahol minden apró történést beleng az apa és egy olyan moszkvai gyerekkor emléke, ami az évek teltével már-már halványodni kezdett? A boldogság lehetőségei kifakulni látszanak, vastag porként telepszenek rá minden Moszkvába előkészített csomagra, álomra. Szinte észrevétlenül válik minden tragikussá, ami azelőtt csak szomorú, vagy nyomasztó volt. Pedig ez egy békés, csendes, vidéki környezet. Ahol akár boldogság is foganhatna.