A "legfesztiválabb" fesztivál
Szűcs Katalin Ágnes - kritikus, művészeti tanácsadóA kerek évforduló összegzésre, emlékezésre csábít. A határon túli magyar színházak huszadik alkalommal megrendezett kisvárdai fesztiválján van mit összegezni és van mire emlékezni
A kerek évforduló összegzésre, emlékezésre csábít. A határon túli magyar színházak huszadik alkalommal megrendezett kisvárdai fesztiválján van mit összegezni és van mire emlékezni - az erre az alkalomra született kötet, Darvay Nagy Adrienne munkája, a hajdani előadásokat megőrzött felvételek vetítése, az emlékidéző kávéházi beszélgetések mind-mind segíthetnek ebben. Bizonnyal jól fog esni minden résztvevőnek, színháziaknak és publikumnak is a múltidézés, egy kis nosztalgiázás. Ám a színház kíméletlenül jelen idejű művészet, a régi dicsőség érvényét, hitelét újra és újra meg kell teremteni. Ebben az esendőségben, a mulandóságban rejlik tán a színház legfőbb ereje. Hogy ha archiválható, rekonstruálható is egy-egy előadás, múzeumi tárgyként nem megőrizhető és leporolható - a frissesség, az itt és most élménye a színház lényege.
Hogy ki hol tart éppen, hogy a társulatok és művészeik milyen kondicióban vannak, annak feltérképezésére jó alkalom a kisvárdai fesztivál, feltéve, hogy a résztvevők legjobb arcukat mutatják. A program összeállításánál mindenesetre azon igyekeztünk, hogy ez így legyen, így lehessen - a huszadikon kiváltképp. Mert a huszadik ünnep, nézőknek és teátristának egyaránt, mégha ki-ki másképp éli is meg. A színház a néző számára a hétköznapot is ünneppé teszi, a színháziaknak ezek az ünnepek a hétköznapjaik. Mégis, a huszadik tán mindenki számára mást jelent egy kicsit, mint a tizenkilencedik, vagy éppen a folytatás, a huszonegyedik. A kerek évforduló kis megállásra, számvetésre késztet, nemcsak a fesztivál múltját, jelenét és jövőjét illetően, de a színházét is. Ezért próbálunk lehetőséget teremteni például arra, hogy az állandó társulatok, az intézményesen támogatott színházak mellett a határon túli független csapatok, új színházi kezdeményezések-törekvések is megmutatkozhassanak ezen a jubileumi találkozón, hiszen útkeresésük, kísérletező kedvük inspiráló, éltető eleme, szerves része immár annak a folyamatosan változó-alakuló organizmusnak, amit évezredek óta úgy nevezünk, hogy színház.
A múlt tanújának, örökösének és/vagy a jövő letéteményesének lenni egyként felelősségteljes dolog, ennek tudata, tudatosítása a jubileum alkalmával felemelő, magasztos érzés. Ám azt szeretnénk, ha ez az idei. huszadik fesztivál fieszta lenne, ahol utcán, téren és kávéházban, mindenütt színházba, "mutatványosokba" botlik az ember; ahol mindenütt van nézni-látni-hallgatni való, alkalom a találkozásra, a beszélgetésre, az együttlétre - nézőnek a színháziakkal, színháziaknak a nézőkkel.
Hogy ki hol tart éppen, hogy a társulatok és művészeik milyen kondicióban vannak, annak feltérképezésére jó alkalom a kisvárdai fesztivál, feltéve, hogy a résztvevők legjobb arcukat mutatják. A program összeállításánál mindenesetre azon igyekeztünk, hogy ez így legyen, így lehessen - a huszadikon kiváltképp. Mert a huszadik ünnep, nézőknek és teátristának egyaránt, mégha ki-ki másképp éli is meg. A színház a néző számára a hétköznapot is ünneppé teszi, a színháziaknak ezek az ünnepek a hétköznapjaik. Mégis, a huszadik tán mindenki számára mást jelent egy kicsit, mint a tizenkilencedik, vagy éppen a folytatás, a huszonegyedik. A kerek évforduló kis megállásra, számvetésre késztet, nemcsak a fesztivál múltját, jelenét és jövőjét illetően, de a színházét is. Ezért próbálunk lehetőséget teremteni például arra, hogy az állandó társulatok, az intézményesen támogatott színházak mellett a határon túli független csapatok, új színházi kezdeményezések-törekvések is megmutatkozhassanak ezen a jubileumi találkozón, hiszen útkeresésük, kísérletező kedvük inspiráló, éltető eleme, szerves része immár annak a folyamatosan változó-alakuló organizmusnak, amit évezredek óta úgy nevezünk, hogy színház.
A múlt tanújának, örökösének és/vagy a jövő letéteményesének lenni egyként felelősségteljes dolog, ennek tudata, tudatosítása a jubileum alkalmával felemelő, magasztos érzés. Ám azt szeretnénk, ha ez az idei. huszadik fesztivál fieszta lenne, ahol utcán, téren és kávéházban, mindenütt színházba, "mutatványosokba" botlik az ember; ahol mindenütt van nézni-látni-hallgatni való, alkalom a találkozásra, a beszélgetésre, az együttlétre - nézőnek a színháziakkal, színháziaknak a nézőkkel.
