A Dialóg nonprofit szervezet legfontosabb célja, hogy a szlovákiai magyar dráma kérdését újraértelmezze, élő, aktív színházi közeget, bemutatkozási lehetőséget teremtve a szerzőknek, drámaszövegeknek. Tóth Attila nyomoreszkjének bemutatója is ezt a célt szolgálja. A szerző, aki hosszú évekig volt a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja, egy személyes történettel debütál, mint drámaíró.

„Vannak az életben történetek csodálatos barátságokról, sikerekről, szeretnivaló ripacsokról, akiknek minden összejött az életben. Nos, ez a történet nagyon nem ilyen. Ki ne hallott volna „Titus és Filemon”-ról? Na ugye, hogy senki. Pedig eredetileg róluk mintázták a „Szerénység” szobrát, de az olyannyira nem hasonlított, hogy azonnal az enyészeté lett. Már-már szánalmas, mennyire nem körülöttük forog a világ, mikor feltűnik Nadja, és ez a forgás beindul. Aztán egy teljes fordulat után leáll, és megkezdődik a lejtőn való lassú csúszás. Ezt csak egy igazi Nő tudja megakadályozni… Lelök a francba.

Hülyének lenni szabadság, ne próbáljuk ki, mert a végén még megéri!”

(Tóth Attila)