\"A tragédia ma már lehetlen... bohózat, semmi több... ma már csak bohózat lehetséges... a kísérletnek megrázkódtatással kell járnia...\"

A Tangó c. dráma alapkonfliktusa a kulturális hagyomány és modernség szembenállása. Megakadt ugyanis a nemzedéki konfliktusok örökletes folyamata. A szülők - úgy vélik - annak idején végérvényesen szétzúzták a normarendszert, és nem hajlandók átállni a hagyományőrző szerepkörre. Programjuk a teljes szabadosság (\"azt csinálja mindenki, amihez kedve van\"). Ennek következtében azonban a jelenkor ifjúság légüres térbe kerül. Az új nemzedéknek ilyenformán két lehetősége marad: Vagy újabb konvenciókat kell teremteni, vagy helyreállítani a régieket. Ez utóbbi út látszik előtte járhatónak, így tehát groteszk szereposztásként Artur lép fel a hagyomány harcosaként - a szülőkkel és nagyszülőkkel mint a korlátlan szabadság védelmezőivel szemben. (P. Müller Péter)