Meggyeskert Koprodukció a Tompa Miklós Társulat repertoárján
„Ó, gyerekkorom, ártatlanságom! Ebben a gyerekszobában aludtam, innen néztem a kertet, a boldogság velem együtt ébredt minden reggel, és a kert akkor is pont ilyen volt, semmit sem változott. Drága kertem! Neked nem árt a fakó ősz és a fagyos tél, fiatal vagy újra, és boldog vagy, és nem hagytak el az égi angyalok. Bárcsak eltűnne a mellemről és a vállamról ez a nehéz kő, bár el tudnám felejteni a múltat!”
A halál sokféle formát ölthet. A fizikai halál bekövetkezte előtt, még életünk során elszenvedünk veszteségeket. Ljubov Andrejevna a lét utolsó, rosszkor jött virágzásában tér vissza szülőházába, ami a haldoklás visszafordíthatatlan útjára lépett. Boldog és fájdalmas emlékei fogadják itt, de szeretett meggyeskertjét megtartani képtelen. Az idő csak Lopahin számára halad, Ljuba képtelen a jövőbe tekinteni, csak a jelent akarja megélni. Az egyik világból a másikba való átlépés és az idő kiszámíthatatlan működésének helye a meggyeskert.
SZEREPOSZTÁS:
LJUBOV ANDREJEVNA – Moldován Orsolya; ÁNYA – Göllner Boróka; VARJA – Karsai Dóra; GAJEV – Kovács Botond; LOPAHIN – Bartha László Zsolt; SARLOTTA IVANOVNA – Szabó Fruzsina; SZIMEONOV-PISCSIK – Radu Enrik; DUNYASA – Renczés Viktória; JEPIHODOV – Tamás Fábián Csanád; TROFIMOV – Németh B. Kristóf; JÁSA – Ferenczi H. István; FIRSZ – Nagy Dorottya; VÁNDOR/VENDÉG – Pánczél Lilla, Székely Krisztina.
Fordította: Kozma András; Dramaturg: Antal Ádám, Takács Réka; Zene: Márton Richárd Zoltán; Díszlettervező: Mihály Katalin; Jelmeztervező: Bakó Bora; Koreográfus: Pósa Fruzsina; Rendezőasszisztens: Gászpor Adrienn.
Az előadás létrejöttét a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatta.