Kiállítások Nemzeti Táncszínházban
Nemzeti Táncszínház Galériában H. Molnár Magda festőművész kiállítása, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériában pedig Mátrai Miklós fotográfus kiállítása látható.
Nemzeti Táncszínház Galéria
H. Molnár Magda festőművész kiállítása
H. Molnár Magda mentes maradt a múló divatáramlatoktól. Előnyére vált, hogy tehetsége, képalkotó képessége a magyar képzőművészetnek ahhoz az ágához kapcsolta, amelyet általában nagybányai impresszionista jelzőkkel illet a műtörténetírás. Festészete "nőiesen finom", de azt is mondhatjuk, hogy "férfiasan komoly". Önmagában azonban egyik jelző sem általánosítható. Kétségtelen, hogy a pasztell hamvassága szívet melegítő hatással bír, s valamennyi képe érzelmi kapcsolatot létesít a nézővel. Művészete azért korszerű, kortárs művészet, mert nem műteremben, nem műtermi színekkel fest a szó XIX. századi értelmében, hanem korunk színkultúrájának megfelelően, ezért H. Molnár Magda festészete a magyar képzőművészet egészében föltétlenül számon tartandó.
/Dr. Szíj Rezső, akadémikus, művészettörténész/
H. Molnár Magda Újpesten született, a Duna-parton nőtt fel. Ezért festi szívesen a "vizes" képeket. Kedvenc évszaka a tavasz, meg az ősz. Leginkább a pasztellkrétával tudja megragadni a múló pillanatok tünékeny színeit. Megörökít mindent, ami az útjába kerül: a fényeket a Temze vizén, Finnország kékségét, az ártéri fákat a Tiszánál.
/Dr. Pogány Ö. Gábor, művészettörténész/
Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
ZOOM kiállítás - Mátrai Miklós fotográfus kiállítása
Mátrai Miklós 1984. november 3-án született Budapesten. Édesanyja Borbély Ilona fotós, édesapja Mátrai István tervező grafikus. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotószakán 2004-ben Tőry Klára osztályában érettségizett, és szerezett alkalmazott fotográfus képesítést. Kezdetben többnyire portrékat fotózott, fényképein főleg a nyolcadik kerület lakosait örökítette meg, és igen komoly anyaga gyűlt össze, melyből "Budapesti arcok" címmel szubjektív dokumentarista kiállítás is született. A hagyományos fekete-fehér fényképezés híve, de a korábbi analóg képkidolgozást felváltotta a digitális technikával, miközben újfajta képalkotási módszerekkel is kísérletezik: fotósorozatait gyakran feldolgozza
diaporáma- és mozgókép-animációs összeállítássá, melyek így alkalmasak vetítésekhez is.
Tanulmányai során több hazai és nemzetközi fotópályázaton indult, és szinte valamennyi alkalommal sikerrel szerepelt.
A kiállítások 2005. április 30-ig tekinthetők meg.
H. Molnár Magda festőművész kiállítása
H. Molnár Magda mentes maradt a múló divatáramlatoktól. Előnyére vált, hogy tehetsége, képalkotó képessége a magyar képzőművészetnek ahhoz az ágához kapcsolta, amelyet általában nagybányai impresszionista jelzőkkel illet a műtörténetírás. Festészete "nőiesen finom", de azt is mondhatjuk, hogy "férfiasan komoly". Önmagában azonban egyik jelző sem általánosítható. Kétségtelen, hogy a pasztell hamvassága szívet melegítő hatással bír, s valamennyi képe érzelmi kapcsolatot létesít a nézővel. Művészete azért korszerű, kortárs művészet, mert nem műteremben, nem műtermi színekkel fest a szó XIX. századi értelmében, hanem korunk színkultúrájának megfelelően, ezért H. Molnár Magda festészete a magyar képzőművészet egészében föltétlenül számon tartandó.
/Dr. Szíj Rezső, akadémikus, művészettörténész/
H. Molnár Magda Újpesten született, a Duna-parton nőtt fel. Ezért festi szívesen a "vizes" képeket. Kedvenc évszaka a tavasz, meg az ősz. Leginkább a pasztellkrétával tudja megragadni a múló pillanatok tünékeny színeit. Megörökít mindent, ami az útjába kerül: a fényeket a Temze vizén, Finnország kékségét, az ártéri fákat a Tiszánál.
/Dr. Pogány Ö. Gábor, művészettörténész/
Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
ZOOM kiállítás - Mátrai Miklós fotográfus kiállítása
Mátrai Miklós 1984. november 3-án született Budapesten. Édesanyja Borbély Ilona fotós, édesapja Mátrai István tervező grafikus. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotószakán 2004-ben Tőry Klára osztályában érettségizett, és szerezett alkalmazott fotográfus képesítést. Kezdetben többnyire portrékat fotózott, fényképein főleg a nyolcadik kerület lakosait örökítette meg, és igen komoly anyaga gyűlt össze, melyből "Budapesti arcok" címmel szubjektív dokumentarista kiállítás is született. A hagyományos fekete-fehér fényképezés híve, de a korábbi analóg képkidolgozást felváltotta a digitális technikával, miközben újfajta képalkotási módszerekkel is kísérletezik: fotósorozatait gyakran feldolgozza
diaporáma- és mozgókép-animációs összeállítássá, melyek így alkalmasak vetítésekhez is.
Tanulmányai során több hazai és nemzetközi fotópályázaton indult, és szinte valamennyi alkalommal sikerrel szerepelt.
A kiállítások 2005. április 30-ig tekinthetők meg.
