Mindenki ismeri a két ikerpár csalfa kergetőzését Efezus tarka házai között. Olvastuk, láttuk, tudjuk: Shakespeare. Így gondoltuk mi is. Egy hétig. Aztán ismét elkezdtük bejárni ezt a mégis felfedezetlen szöveg-kontinenst, mert nem az az Efezus, nem az az Antipholus és nem az a Dromio bújt elő százegyedszerre a százszor bejárt sorok közül, akire emlékeztünk. A szappanoperába illő tévedés-mizéria alól újra és újra felbukkant a család problematikája. Megpróbáltuk elfedni jobb gegekkel, elrejteni viccesebb szituációkkal, és maira hangszerelni vadabbra írt mondatokkal. Nem sikerült. Ahová minden mesterkedésünk ellenére a kacskaringókon megérkeztünk: a család problematikája. Tévedni, mondaná Shakespeare, emberi dolog...

„Cseppet a cseppel,
összehoz minket a sors,
ha Globe-ból Csepel-
re visz az avoni gyors.”
Az előadás meghívást kapott a 2011-es Vidor Fesztiválra.

Baksa Imre zsámbéki rendezése igazi nyári örömszínház: a Tévedések vígjátékának aktuálisra bulvárosított helyzet- és szövegpoénjai mentén kibontakozó csapatjáték a szegényszínházi körülményekre való rájátszás öniróniáján túl termékeny kreativitást mutat. Mókát és kacagást.
revizoronline / Milkós Melánia