Társalog olykor ön is Istennel, ahogy Éric-Emmanuel Schmitt Az ismeretlen című darabjában Freud, akit megszemélyesít a Rózsavölgyi Szalon előadásában?

Toleráns ateistaként ez távol áll tőlem. Szerintem annak sincs igaza, aki azt mondja, hogy Freud megtér az előadás végére. Csak megtud valami annál is többet, mint amit a Mózes és az egyistenhit című saját művében írt. Azt, hogy lehet valakinek szüksége olyan viszonyítási pontra, amit ő maga vetít ki a világegyetemre. Egyesek bizonyosságot akarnak szerezni, hogy ez a valaki ott fönt vigyáz rájuk. Mások azt tartják, hogy meghatározza minden lépésüket. Akad, aki azért igényli a hitet, mert egyedül van, szemben a világ megmagyarázhatatlan katasztrófáival. Én azokat érzem a legtávolabb magamtól, akik valamifajta vezérszerű lény képét vetítik ki a világűrbe. Ők egyébként hajlamosak arra is, hogy hús-vér emberi vezetőket tekintsenek Istennek, Atyának, aki majd elintézi helyettük a megoldhatatlannak tartott ügyeket. Rajonganak érte, vagy félik őt. Én magam nem beszélgetek istenekkel. Viszont tisztelem azt, aki következetesen társalog velük, de konzekvensen kérdez is tőlük, és nem igazán szeretem azt az embert, aki kérdések, kételyek és kritika nélkül azonosul akár égi, akár földi feljebbvalóval. >>>