„Egy világhírű rendező világhírű előadása egy fantasztikus színésznővel”
- Warum, Warum – Miért, miért
Vallomások a színházról Shakespeare-től és másoktól

„Miért a színház? Miért, miért? Peter Brook fáradhatatlanul keresi művészete gyökereit: a mozdulat valóságát, a hazugság ellenszerét, a jelent és a színteret...”
(Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Interjúrészlet Peter Brookkal:
„Felteszem Brooknak a nyilvánvaló kérdést, miért az a címe az előadásnak, hogy Warum Warum? Nevetséges dolog ilyet kérdezni.
– A darab magával a színház lényegével foglalkozik. – feleli Brook. – Amikor valaki elkezd egy alkotáson dolgozni, felmerül benne a kérdés és a kétség: „Miért csinálom ezt?” És ez a kétség sosem hagy nyugodni bennünket.
Így dolgozott Beckett is. Először leült egy üres papírlap elé. Utána leírt egy mondatot, mondjuk ezt: „A nő az ablaknál ült”. Utána elgondolkozott, és ezt kérdezte magától: „Muszáj nőnek lennie?” Ezen is elgondolkozott, és sokszor egy egész hónapig töprengett ugyanazon a problémán.
Ám pontosan ez adott számára hatalmas lendületet. Talán ezt mondta magának: „Igen, ez egy nő. De miért ült? – Nem, egyáltalán nem ült! Az ablak felé sétált!” És így tovább. Tehát minden szónak és mozdulatnak jelentősége volt, míg végül egy csodálatos darab születhetett meg.
– Ebből a folyamatos kételkedésből és kérdezősködésből Beckett létrehozta a csak saját elméjében létező, precíz világát, a maga borotvaéles fájdalmával és sziporkázó ötletességével – folytatja Brook. – Természetesen a közönség is jelen van. A legfontosabb dolog, hogy a színházban lévő embereket rá tudjuk venni, hogy kérdezzenek.
– De választ soha nem fognak kapni.
– A színház soha nem szolgálhat válaszokkal.
– A színpadi rendező vagy színész különleges reakciót szeretne
kiváltani a nézőkből.
– Nem. A színházat mindenki a maga módján tapasztalja meg.”

A Warum Warum, Peter Brook utolsó előtti, és második német nyelven bemutatott műve a színpadi folyamatok eredetének és fejlődésének majdhogynem szertartásos kutatásáról szól. A „Miért, miért?” című színházi nyomozásban a 85 éves rendező az őt leginkább foglalkoztató, rá legnagyobb hatást gyakorló színpadi szerzők szövegmontázsán keresztül vizsgálja és tárja a nézők elé a színház alkotó folyamatait. A szerző Miriam Goldschmidt színésznővel együtt a modern színház alapítóinak írásait gyűjtötte össze, így a kérdéssorra többek közt Artaud, Craig, Dullin, Meyerhold, Motokiyo és Shakespeare életművén keresztül kutatja a választ, amelyet végül a jelen színpadon való bemutatásában és láthatóvá tételében fogalmaz meg, egy meghitt esti programra invitálva nézőit. A nagyszerű Miriam Goldschmidt színésznő előadását ihletett zenével kíséri és ösztönzi Francesco Agnello.

Peter Brook (1925)
az egyetemes színháztörténet kiemelkedő alakja, rendezői látásmódja , sajátos dramaturgiája meghatározta a XX. Századi színjátszás lényegét. Peter Brook az 1960-as évektől a stratfordi Shakespeare Memorial Theatre rendezőjeként dolgozott, amely ekkor vette fel a Royal Shakespeare Company – Királyi Shakespeare Társulat – nevet. A színház műsorának gerincét a Peter Brook rendezte Shakespeare-művek alkották. Az RSC rendezőjeként irigylésre méltó szabadsággal alkotott. Sikerei csúcsán otthagyta az RSC-t, és Párizsban, – a világ legkülönbözőbb tájairól érkezett, – fiatal művészekből álló társulatot hozott létre Centre Internacional de la Recherche Théatrale ( Nemzetközi Színházi Kísérleti Központ) néven. Az újszerű felfogást tükröző, varázslatos előadások helyszíne a Bouffes de Nord ütött-kopott épülete volt.
A társulat bejárta az egész világot Indiától Afrikáig: játszottak utcán, barlangban, sivatagi településeken, a legsajátosabb közönség előtt. Peter Brook kísérletező kedvével, a színjátszás kereteinek szétfeszítésével rányomta művészete védjegyét a XX. század színházára.