Beszélgetés ifj. Vidnyánszky Attilával
– Milyen darabban játszott már és milyen darabokat rendezett Gyulán?
– Gyermek koromban az első igazi nagy élményem az édesapám által rendezett Shakespeare-koszorú volt (2005), ugyanitt készítettük az Ahogy tetsziket a beregszászi társulattal (2009), utána pedig a Hamletet játszottuk már a Színház- és Film művészeti Egyetem hallgatóival, osztálytársaimmal, Zsótér Sándor rendezésében (2013), tavaly pedig az Athéni Timont adtuk elő Hegedűs D. Géza osztályfőnökömmel a főszerepben.
– Mi a legfontosabb rendezői koncepció a III. Richárddal kapcsolatban?
– Mi azt kutatjuk Vecsei Miklós társammal (a színdarab fordítója és az előadás dramaturgja), hogy miért van az emberekbe belekódolva az ellentét. Először az Athéni Timonban, később a Rómeó és Júliá- ban, most pedig a III. Richárdban foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A legtöbb energiát abba fektetjük, hogy megfejtsük a saját huszonéves olvasatunkban a darabot. Szándékosan szerettük volna, hogy a szereposztásban legyenek „nagyok” és „kicsik”. Mi a „kicsik” szemén keresztül szeretnénk nézni naivan a sasokat, sodródni velük, hogy hátha megértjük mit is jelent ma az, hogy béke.
– Miért lehet fontos a III. Richárd a mai néző számára?
– „Ki gyűlöli korának céltalanságát”- indokolja gonosz szerepét Richárd. Azt hiszem, mi most Richárd idejében élünk, olyan korban, ahol sokakban megfogalmazódik ez a mondat. Azt szeretnénk, hogy Richárd úgy viselkedjen mint a világ, ami körülveszi az én generációmat. Hihetetlenül vonzó, ugyanakkor teli háborúval, titkokkal, rengeteg igazságtalansággal. Jó esetben mi még érzékeljük, hogy mennyire provokál minket a világ. Mennyire igyekszik minket kiugrasztani. Számunkra a lényeg, hogy Richárd nem rossz és nem is jó! Richárd csak kíváncsi. Kíváncsi, meddig mehet el. Arról beszélgetünk a próbák során, hogy létezik-e szükséges rossz. Fellehet-e azt ismerni, és ha igen, mi most a békében felismerjük-e a Richárdokat. Még mindig rettegünk az anyagtól, és nem találjuk a fogást rajta, de azt hiszem, ez így van rendjén. Azért vágtunk bele így huszonévesen, mert nem nagyon értjük, mi folyik most körülöttünk a világban, remélem, megtalálunk másokat is, akik így éreznek mint mi. Szerintem nekik izgalmas tud majd lenni az előadás