Előadási főpróba
Köllő Katalin írása a Színház folyóirat portálján Az ügynök halála című előadásunk online közvetített, előadási főpróbáról.
Különleges aktualitást adott Miller darabjának a jelenlegi világválság: rövid időn belül sokak kerülhetnek Willy Loman helyzetébe – a munkahely elvesztése, a részletfizetési képtelenség, a kilátástalanság Damoklész kardjaként lóg a fejünk felett. Bérczes László rendezői elképzelésének persze nem ez a fő szempontja, inkább az ember alkalmatlansága, hogy szembenézzen önmagával…
Willie Lomant eljátszani minden bizonnyal jutalomjáték. Feltehetően ezzel a gondolattal kérte fel a szerepre a szatmári színház Czintos Józsefet, a Harag György Társulat örökös tagját, aki évek óta nem lépett színpadra. Amikor a színművész elfogadta a színház felkérését, nyilván nem sejthette, hogy visszatérése a „deszkákra” olyannyira egyedire sikeredik, hogy színháztörténeti kuriózummá válik a későbbiekben. Március 13-án ugyanis, amikor a bemutatót tartották volna, Az ügynök halála a virtuális térbe „költözött”, és a főszerepet játszó Czintos József egy, a világra szabaduló vírusnak köszönhetően életében először megtapasztalhatta a közönség jelenléte nélküli színházi előadás érzetét – mint ahogy bizonyára a rendezőnek, Bérczes Lászlónak sem adatott meg efféle tapasztalat. Bérczes és Czintos hosszú évek óta ismerik egymást, először 1994-ben dolgoztak együtt ugyanitt, Szatmáron, a rendező első kőszínházi rendezésében, Mrožek Emigránsokjában. Több közös munka következett a szatmári társulatnál és Budapesten, az egykori Bárka Színházban.
Nem tudom, kinek volt az ötlete Az ügynök halála, de jó választásnak tartom: nagy öröm Czintos Józsefet újra (online) színpadon látni…. Bár a színész jócskán túl van már a darabban megadott életkoron (szerzői utasítás szerint Willy Loman 63 éves utazó kereskedelmi ügynök, tehát a nyugdíjkorhatárhoz közelít), Czintos bírja energiával. Játéka – abban a regiszterben, amelyben ő színészként mozog – mindvégig egyenletes, kiegyensúlyozott, sokszínűen, nagyszerűen rajzolja meg ennek a kisembernek a „végjátékát”.
Nyilván nem törekszem szabályos kritikát írni erről az online-bemutatóféleségről (a színház maga is előadási főpróbának nevezte az eseményt), nem is lenne fair dolog részemről, hiszen egy laptop-képernyőn másként látunk vagy inkább nem látunk különböző részleteket. Itt most nem csupán az egykamerás közvetítésre értem a „nem látást”, hanem az előadás alatt használt világításra is, amely kissé nehezítette a néző dolgát: nincsenek totálok, mindig csak egy-egy színpadrészletet látunk, vagy épp az adott szereplők vannak megvilágítva.
Különleges aktualitást adott Miller darabjának a jelenlegi világválság: rövid időn belül sokak kerülhetnek Willy Loman helyzetébe – a munkahely elvesztése, a részletfizetési képtelenség, a kilátástalanság Damoklész kardjaként lóg a fejünk felett. Bérczes László rendezői elképzelésének persze nem ez a fő szempontja, inkább az ember alkalmatlansága, hogy szembenézzen önmagával, megválaszolja a „ki vagyok” kérdést. A Loman-család minden tagja folytonos önámításban él, talán soha nem volt egyetlen pillanat sem az életükben, amikor őszintén elmondtak volna mindent egymásnak. Ezek az emberek nem tudnak szembenézni az élethazugságaikkal, leszámolni az illúzióikkal, a kudarcaikat is mindig mások hibájaként élik meg.
Willy Loman nehéz ember, folyton „leuralja” Lindát, a feleségét (Kovács Éva alakítja nagyszerűen), aki alázatosan tűri férje hangulatváltásait. „Ne szólj bele”, kiabál az asszonyra, valahányszor az önálló véleményt mer nyilvánítani. Fiait sem igazán arra nevelte, hogy szembenézzenek a valósággal, a hamis önkép rájuk is ugyanúgy jellemző, mint apjukra. A tudat zavarodottsága ráadásul egyre inkább elhatalmasodik Lomanen, a jelen és a múlt mindinkább összekeveredik a fejében.
Mondják, a halál bekövetkezte előtti pillanatokban állítólag lepereg előttünk a teljes életünk. Ebben az előadásban Loman flashbackjei a múlt történéseiről mintha ezt a folytonos halálrakészülést erősítenék fel. És persze nem képes az önvizsgálatra, inkább a halálba menekül.
„Fogalma sem volt, hogy ki is ő valójában”, mondja róla nagyobbik fia, Biff (Nagy Csongor Zsolt) a temetés után. „Én majd megmutatom neked és mindenkinek, hogy Willy Loman nem hiába halt meg. Amit ő álmodott azt majd én, majd én…” veti ellene öccse, Happy (Orbán Zsolt). Mi pedig tudjuk, hogy ez is ugyanolyan önámítás, a hazugságokon alapuló mítoszok továbbépítése… Ez az egyetlen örökségük.
Hol? Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, online közvetítés
Mi? Arthur Miller: Az ügynök halála
Kik? Czintos József, Kovács Éva, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Bodea Tibor, Moldován Blanka, Zalányi Gyula m.v., Rappert-Vencz Gábor, Nagy Orbán, Gaál Gyula, László Zita, Keresztes Ágnes. Díszlet: Cziegler Balázs m.v. Dramaturg: Kiss Mónika m.v. Zene: Rozs Tamás m.v. Rendező: Bérczes László m.v.
Willie Lomant eljátszani minden bizonnyal jutalomjáték. Feltehetően ezzel a gondolattal kérte fel a szerepre a szatmári színház Czintos Józsefet, a Harag György Társulat örökös tagját, aki évek óta nem lépett színpadra. Amikor a színművész elfogadta a színház felkérését, nyilván nem sejthette, hogy visszatérése a „deszkákra” olyannyira egyedire sikeredik, hogy színháztörténeti kuriózummá válik a későbbiekben. Március 13-án ugyanis, amikor a bemutatót tartották volna, Az ügynök halála a virtuális térbe „költözött”, és a főszerepet játszó Czintos József egy, a világra szabaduló vírusnak köszönhetően életében először megtapasztalhatta a közönség jelenléte nélküli színházi előadás érzetét – mint ahogy bizonyára a rendezőnek, Bérczes Lászlónak sem adatott meg efféle tapasztalat. Bérczes és Czintos hosszú évek óta ismerik egymást, először 1994-ben dolgoztak együtt ugyanitt, Szatmáron, a rendező első kőszínházi rendezésében, Mrožek Emigránsokjában. Több közös munka következett a szatmári társulatnál és Budapesten, az egykori Bárka Színházban.
Nem tudom, kinek volt az ötlete Az ügynök halála, de jó választásnak tartom: nagy öröm Czintos Józsefet újra (online) színpadon látni…. Bár a színész jócskán túl van már a darabban megadott életkoron (szerzői utasítás szerint Willy Loman 63 éves utazó kereskedelmi ügynök, tehát a nyugdíjkorhatárhoz közelít), Czintos bírja energiával. Játéka – abban a regiszterben, amelyben ő színészként mozog – mindvégig egyenletes, kiegyensúlyozott, sokszínűen, nagyszerűen rajzolja meg ennek a kisembernek a „végjátékát”.
Nyilván nem törekszem szabályos kritikát írni erről az online-bemutatóféleségről (a színház maga is előadási főpróbának nevezte az eseményt), nem is lenne fair dolog részemről, hiszen egy laptop-képernyőn másként látunk vagy inkább nem látunk különböző részleteket. Itt most nem csupán az egykamerás közvetítésre értem a „nem látást”, hanem az előadás alatt használt világításra is, amely kissé nehezítette a néző dolgát: nincsenek totálok, mindig csak egy-egy színpadrészletet látunk, vagy épp az adott szereplők vannak megvilágítva.
Különleges aktualitást adott Miller darabjának a jelenlegi világválság: rövid időn belül sokak kerülhetnek Willy Loman helyzetébe – a munkahely elvesztése, a részletfizetési képtelenség, a kilátástalanság Damoklész kardjaként lóg a fejünk felett. Bérczes László rendezői elképzelésének persze nem ez a fő szempontja, inkább az ember alkalmatlansága, hogy szembenézzen önmagával, megválaszolja a „ki vagyok” kérdést. A Loman-család minden tagja folytonos önámításban él, talán soha nem volt egyetlen pillanat sem az életükben, amikor őszintén elmondtak volna mindent egymásnak. Ezek az emberek nem tudnak szembenézni az élethazugságaikkal, leszámolni az illúzióikkal, a kudarcaikat is mindig mások hibájaként élik meg.
Willy Loman nehéz ember, folyton „leuralja” Lindát, a feleségét (Kovács Éva alakítja nagyszerűen), aki alázatosan tűri férje hangulatváltásait. „Ne szólj bele”, kiabál az asszonyra, valahányszor az önálló véleményt mer nyilvánítani. Fiait sem igazán arra nevelte, hogy szembenézzenek a valósággal, a hamis önkép rájuk is ugyanúgy jellemző, mint apjukra. A tudat zavarodottsága ráadásul egyre inkább elhatalmasodik Lomanen, a jelen és a múlt mindinkább összekeveredik a fejében.
Mondják, a halál bekövetkezte előtti pillanatokban állítólag lepereg előttünk a teljes életünk. Ebben az előadásban Loman flashbackjei a múlt történéseiről mintha ezt a folytonos halálrakészülést erősítenék fel. És persze nem képes az önvizsgálatra, inkább a halálba menekül.
„Fogalma sem volt, hogy ki is ő valójában”, mondja róla nagyobbik fia, Biff (Nagy Csongor Zsolt) a temetés után. „Én majd megmutatom neked és mindenkinek, hogy Willy Loman nem hiába halt meg. Amit ő álmodott azt majd én, majd én…” veti ellene öccse, Happy (Orbán Zsolt). Mi pedig tudjuk, hogy ez is ugyanolyan önámítás, a hazugságokon alapuló mítoszok továbbépítése… Ez az egyetlen örökségük.
Hol? Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, online közvetítés
Mi? Arthur Miller: Az ügynök halála
Kik? Czintos József, Kovács Éva, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Bodea Tibor, Moldován Blanka, Zalányi Gyula m.v., Rappert-Vencz Gábor, Nagy Orbán, Gaál Gyula, László Zita, Keresztes Ágnes. Díszlet: Cziegler Balázs m.v. Dramaturg: Kiss Mónika m.v. Zene: Rozs Tamás m.v. Rendező: Bérczes László m.v.