A színháztörténet egyik legjelentősebb alakjának számító Brecht egyik késői, érett drámája a szatmári színpadon. Amint Bessenyei István igazgató fogalmazott a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón: merész, de szerencsés vállalkozás, egy kezdő, tehetséges rendező lehetősége a bizonyításra. A társulatnak meg arra, hogy minden tagja színpadra lépjen, fiatalok, idősek egyaránt. S amiért a csapatszellem erősítésén kívül is szerencsésnek mondhatóak: van egy Lőrincz Ágnesük a főszerepre, amelynek eljátszására Erdély–szinten nem sok színésznő lenne alkalmas.

Bessenyei Gedő István dramaturg hangsúlyozta: a darabot Brecht a második világháború idején írta és — bár cselekménye a harmincéves háború alatt játszódik — bármilyen volt vagy eljövendő háború terében érthető igazságokat mond ki. Háborúról, halálról és túlélésről, arról, hogy vergődő emberek legjobb szándékkal hozott döntései hogyan téveszthetnek célt, torkollhatnak tragédiába. És az üzenet mindig rólunk, nekünk szól. Bármelyikünk, bármikor járhat így.

Csodálatos szerep — vallja Lőrincz Ágnes Kurázsi mama alakjáról. Ez az asszony az élet katonája, egy világban, ahol a béke csak a háború pillanatnyi szüneteként van jelen. Nincs ideje nyafogni, érzelegni. Keménynek látszik, egy jó szava nincs gyermekeihez, de meghalni is kész lenne értük. Csupa szeretetből tesz mindent, hogy őket „és a kocsit” átmentse, a túlélés lehetőségét, illetve anyagi biztonságot teremtsen számukra — és éppen ezáltal öli meg, teszi tönkre. Évszázadokkal ezelőtt, vagy napjainkban? Alakja átível több háborún, koron. Mi itt mindegyiknek elszenvedői voltunk, következményeiket a génjeinkben hordozzuk. Politikai vagy egyéb döntéseinkkel mi juttattuk a világot oda, ahová! Ezt nem lehet nem vállalni, de érzelgősségbe fúlni hagyni sem. A többiek? Szeretek egy ilyen fiatal csapattal dolgozni, izgalmas az ő szemükkel látni dolgokat. És jó érzés segíteni nekik eligazodni a hétköznapok néha szárnyaikat nyeső helyzetei, tényei között — összegzi Lőrincz Ágnes.