Egyszer volt, hol nem volt, még a modern idők kezdete előtt, élt erre mifelénk egy öreg mesélő. Fáradhatatlanul járta a magyar földeket, hegyeket és völgyeket, ontotta magából a szebbnél szebb történeteket: boszorkákról, szép lányokról, királyokról, sárkányokról. Ezeket mind összeszedte, tintás-tollal megkötözve begyűjtötte sok-sok színes varázskönyvbe és aláírta: Benedek Elek. Több mint 100 év elteltével, egy fiatal leány rátalált egy ezüst színű mesekönyvre, összegyúrva sok régi mesét, új életre szólította a varázskönyvből a Tejkút történetét.

Piros- és Fehérország határa rejtekében áll az életadó Tejkút, a két rivális nép tej- és konfliktus forrása. Gyűlöletüket mélyíti egy magányos és megfáradt óriás megjelenése, aki éjről-éjre a tejet issza ki.  

 A két ország királya kezdetektől gyűlöli egymást, kapva-kapnak tehát konfliktusuk új forrásán, versenyt hirdetve: ki győzi le először az idegent?  Sakkjátszma ez két báb között, piros ellen fehér játszik, és a tét a kút tulajdonjoga.   Tervük hátráltatója csupán a két királyi gyermek szerelme, ami bár megoldást jelentene, de a gyűlölet már akkora, hogy elvakított minden bábút, és a cél a harc maga.

Legyőzhet-e két birodalomnyi gonoszságot egy magányos óriás és két tiszta szívű de különböző színű fiatal? Ki győz végül e furcsa sakktáblán? Csodaszámba megy már az igaz barátságban? Az emberség? Az elfogadás?

"Egymáshoz jó közel menni

 Zöld levegőt lélegezni

 Kifele s befele nézni

Álmodni és felébredni

Egyformázni, különbözni"

Balázs Imre József