Móricz Zsigmond regénye egy árva lánygyermek szenvedéstörténete. A Gyermekmenhely gondozásában álló Csörét (hivatalos neve: Állami Árvácska) nevelőszülők veszik magához, a kislány mellé pénz és némi természetbeni juttatás is jár. A létfenntartásért küzdő parasztcsalád azonban cselédnek neveli Csörét: dolgoztatják, ütik-verik, kihasználják. A lassanként öntudatra ébredő kislány e torz világ törvényeit éppoly természetességgel fogadja el, mint az őt körülvevő alföldi táj végtelenbe vesző szépségét. Emberi kapcsolatra vágyik és ellenszegül: a boldogságot keresi egy olyan világban, amely nem kezeli őt emberként.

„Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még soha nem írtam. Ennek a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz” - írja Móricz az Árvácskáról.

Kis és nagy közösséget, családot és országot egyaránt jellemez az, ahogy saját gyermekeivel bánik. Ebből a gondolatból indult ki öt kaposvári színinövendék (D. Varga Ádám, Dura Veronika, Kelecsényi Panni, Támadi Anita, Varga-Huszti Máté) és Forgács Péter rendező, hogy Árvácska történetének epizódjaiból színpadi játékot, színházi víziót készítsenek.