Egy régi, fényes, dicső múlt hátrahagyott kísértetei. Négy, otthon és munka nélkül maradt színész groteszk elégiája, akik számára az egyetlen elfogadható idősík a múlt, az egyetlen elviselhető valóság a saját emlékeik. Szívbe markolóan őszinte vallomás arról, hogy a színész is csak ember, épp úgy fél, örül, hisz, káromkodik és szeret, mint akárki más. És nem utolsó sorban, épp úgy tud nevetni önmagán. Önirónikus hattyúdal négy hangra. A végjáték...