Természetes Vészek Kollektíva a Trafóban március 22-én bemutatja a Végtelenbe zárva - térmanipuláció testre és tárgyakra című produkciót Koreográfia, mozgás: Góbi Rita, Koncepció, rendezés: Árvai György.

„Az anyagi világ illúzió.
Mert bár minden tényleges valóságnak tűnik benne, a következő pillanatban elpárolog.
Mint a ragyogó habok a tengeren, vagy mint a felhők az égen.
Az ég azonban megmarad.
Az Abszolút, amelyet az éghez hasonlítanak, ugyanígy örökkévaló.
Az ideiglenes, s a felhőszerű illúzió pedig jön és megy.
Az ostobák az ideiglenes felhőkhöz, a bölcsebbek az örök ég változatosságához vonzódnak.”
/Srímad-Bhágavatam, 1.13.29/

A kortárs magyar kultúrában a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális események következtében a színház és az előadóművészetek helyzete alapvetően megváltozott. A TVK a Végtelenbe zárva című előadásával visszatér ahhoz a nyelvhez, amelyet a ’80-as évek közepén, jóval a rendszerváltás előtt kialakított. Nemcsak visszatér, hanem újra is értelmezi, valamint szembesíti magát az eltelt idővel, s az eltelt idő tapasztalatával. A Végtelenbe zárva nem pusztán megismétlése az Eleven tér (Living Space, 1986) c. előadásban kialakított nyelvnek, hanem Góbi Rita személyiségének és gesztusainak beemelésével újraformálása, s az azóta bekövetkezett gondolati, világnézeti, metafizikai és technológia változásokkal való szembesítése is. A Végtelenbe zárva a test és tér egzisztenciájának olyan fokú megtapasztalását kínálja, amelyről álhumanista civilizációnk, társadalmi szocializációnk és a kortárs gyors-éttermi kultúra már rég leszoktatott bennünket.

Koreográfia, mozgás: Góbi Rita

Dramaturg: Imre Zoltán, Zene: PARABRYO, Videó: Korai Zsolt, Lenz Tünde, Jelmez: Szűcs Edit, Technika: Szirtes Attila, Produkciós vezető: Kulcsár Viktória
Koncepció, rendezés: Árvai György

Az előadás után megtekinthető a Manipulált terek c. tárlat. A tárlat a Trafó nézőterén, az egykori Eleven tér c. előadást pusztán apropóként megidézve, a Kádár-kor egyik lehetséges és vállaltan szubjektív történetét viszi színre. A politikai iratok, jelentések, újságcikkek, SZER háttéranyagok, reklámok és más dokumentumok olyan sajátos múlt szerkezetet rajzolnak ki, mely a jelen számára is tartogat izgalmas kérdéseket. Objektív ténysorként kell-e múzealizálni a múltat, ezzel veszélytelenül elzárva jelenünktől, vagy olyan történetekként kell újra és újra létrehozni és megmutatni, melyekért ma is felelősek vagyunk?
Tárlat: Czékmány Anna, Szirtes János

Az előadáshoz és a tárlathoz kapcsolódik az Áthallások – A 80-as évek (ellen)kultúrája – ma c. konferencia-beszélgetés is, amelynek alapvető témája egyrészt az 1980-as évek hazai (ellen)kulturális megnyilvánulásai, európai dimenziói, és a jelen kulturális helyzete. A felkért előadók megpróbálják egyrészt körüljárni az államszocializmus utolsó évtizedének működését, bemutatva annak társadalmi berendezkedését, gazdasági, ideológiai és kulturális viszonyait, valamint a lehetséges ellenállás formáit. A kultúra-ellenkultúra körébe így tehát a rendszer bármilyen megnyilvánulása besorolható. Elsősorban az első és második nyilvánosság meglétére lehet így gondolni, kultúrán értve az elsőt, ellenkultúrán pedig a második nyilvánosság létezését és megnyilvánulásait. Természetesen, a Kádár-korszak zárt világában és álló idejében az a két közeg több ponton találkozott és át is szőtte a rendszer utolsó évtizedének jellemző kulturális regisztereit. Másrészt a konferencia-beszélgetés arra is megpróbál reflektálni, hogy a jelen milyen áthallásokat enged, illetve használ. Milyen alapvető hasonlóságok, illetve radikális és kevésbe radikális különbségek vannak a 80-as évek kultúrája, társadalmi állapota, valamint kulturális gyakorlatai és a jelen kulturális helyzete között. Szándékaink szerint az esemény hallgatósága olyan fiatal érdeklődőkből áll majd - egyetemistákból és utolsó éveikben járó gimnazistákból -, akik vagy még nem éltek a Kádár-kor utolsó évtizedében, vagy nagyon fiatalok voltak még, s tudásuk eléggé visszafogott erről a korszakról. Ez viszont azt is jelenti, hogy elsősorban nem tudományos konferenciát szervezünk, hanem inkább az ismeretterjesztés irányába visszük el a dolgot. Ami természetesen nem jelenti a tudományosság hiányát.

Meghívottak: Fuchs Lívia, György Péter, Horváth Sándor, Kamondi Zoltán, Nánay István, Rényi András, Schein Gábor, Szirtes János, Wessely Anna
Moderátor: Imre Zoltán