Színházak
Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2015/2016
- 2013/2014
- 2012/2013
Fráter ZoltánÉdes Rózám!
- RózaCsomor Csilla
- rendezőŐze Áron
- jelmezMakány Márta
Csomor Csilla színművészt már gyerekkora óta foglalkoztatta, hogy Déryné Széppataki Rózának, ennek a kivételes, sokoldalú, ám magánéletében vigasztalanul magányos nőnek az élettörténetét színpadra vigye. Igazából a kötődésein túl - Jászberényben született, a régió iránt is nagy tisztelettel van - Déryné karrierje, pályája, művészi indíttatása is nagyon közel áll hozzá. Déryné meghatározó személyisége volt a magyar színművészetnek, a magyar nyelvű színjátszás vele indult el, ő és társai honosították meg. Az első magyar operaénekesnő volt, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője, aki legnagyobb sikereit énekes szubrettként aratta.
A mű archaikus, XIX. századi magyar nyelven íródott, főként Déryné visszaemlékezései alapján, és lerántja a leplet a XIX. század színházi és társadalmi kulisszáiról. Reformkori kuriózum is egyben, hiszen a korról alig maradtak fenn ilyen jellegű dokumentációk. Nem a mai magyar szóösszetétel és mondatszerkesztés jellemzi, éppen ezért igazi csemege lehet a színházba járó, anyanyelvét szerető közönségnek.
Műfaját tekintve az Édes Rózám! monodráma, így színészileg nagy kihívás, és nemcsak azért, mert egyedül kell lekötni a közönség figyelmét, jelen előadás esetében több, mint egy órán keresztül.
A színen egy nagykendős öregasszony-Déryné jelenik meg. Asztalán gyertya, könyvecske. Írja emlékiratait. Közben megelevenednek élete eseményei, látja az arcokat, kik körülvették hajdan, hallja hangjukat, beszél velök... Mosolygós gyermekből érett asszonnyá válik, de csak látszólag, és csak a színpadon, mert egész életében gyermek marad, ki örökké keresi útját és szerelmét. Déry, kinek nevét köszönheti, kezdeti mézes-mázos hízelkedése durva agresszióba csap át, így folyamatos fizikai bántalmazásnak, lelki terrornak van kitéve. Dübörgő sikereket él meg a színpadon, közben végtelenül magányos. Még betegségében és áldatlan állapotában is csak a szent hivatásának él.
Csomor Csilla is missziós küldetésként fogja fel ezt a hiánypótló előadást, amely színház-és kultúrtörténeti szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír a mai kor számára.