Színházak
Újvidéki Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
Ljubomir SimovićA Šopalović vándortársulat
- A Šopalović-féle vándorszínház színésze
- Vasilije ŠopalovićtársulatvezetőBalázs Áron
- Jelisaveta Protićszínésznő aranysárgábanBanka Lívia
- Sofija Subotićszínésznő lilábanHodik Annabella
- Filip Trnavacszínész két álarccal, amelyek mögött tán ott egy harmadik isKőműves Csaba
- Megszállók
- Meizennémet, a Sicherheitspolizei (SIPO) tisztje, rendőrségi koordinátorSirmer Zoltán
- Kollaboránsok
- Miluna városőrség szakaszvezetőjeHuszta Dániel
- Zsigerverőlegény, véres nyomot hagy maga utánOzsvár Róbert
- Uzsiceiek
- Blagoje BabićflaskávalNémet Attila
- GinaBabić felesége, teknővelKrizsán Szilvia
- SimkaAdžić tűzérségi őrnagy fiatal özvegye, gyászbanSzabó Regina
- DaraszövőnőFigura Terézia
- Tomanijaaz árnyékaFerenc Ágota
- SzereplőDupák FanniGresák LeaÁgyas ÁdámVarga BenjaminLászló RolandDudás Dániel
- rendezőTáborosi Margaréta
- díszlettervezőHuszár Kató
- jelmeztervezőSikó Doró
- fordítóLénárd Róbert
- zeneszerzőSzögi IstvánDienes Ákos
- fénytervezőMajoros Róbert
- fényBíró TiborZelenka Antal
- súgóLovas Csilla
- ügyelőLovas Csilla
- rendezőasszisztensHajdú Sára
Ljubomir Simović drámája – a XX. századi szerb drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása – először látható magyarul. Az előadás az Újvidéki Színház és az Újvidéki Művészeti Akadémia végzőseinek közreműködésével valósult meg.
Egy megrendítő történet a színház és a művészet szerepéről háborús időkben. Užice városában, a második világháború idején járunk. Az akasztások, a kivégzések és a polgárok megfenyítése mindennapos a megszálló német hatalom által. A helyi erők titokban ellenállást szerveznek, az éhezés és a nélkülözés beférkőzött az emberek életébe. Ebbe a bizonytalan légkörbe érkezik meg a Šopalović vándortársulat, hogy bemutassák Friedrich Schiller Haramiák című drámáját. A színészek és az užiceiek élete is megváltozik ezen a napon, visszafordíthatatlanul. Bármennyire rossz szemmel nézik a helyiek a színészek jövetelét, az ő művészetük és művészetbe vetett hitük, az alatt az egy nap alatt, amíg a városban tartózkodnak, a való életre hat és annak tart tükröt. Egyszerre félelmeteset és felemelőt.
Táborosi Margaréta, rendező: "Egy megrendítő történet a színház és a művészet szerepéről háborús időkben. Uzsice városában, a második világháború idején járunk. Az akasztások, a kivégzések és a polgárok megfenyítése mindennapos a megszálló német hatalom által. A helyi erők titokban ellenállást szerveznek, az éhezés és a nélkülözés beférkőzött az emberek életébe. Ebbe a bizonytalan légkörbe érkezik meg a Šopalović vándortársulat, hogy bemutassák Friedrich Schiller Haramiák című drámáját. A színészek és az uzsiceiek élete is megváltozik ezen a napon, visszafordíthatatlanul. Bármennyire rossz szemmel nézik a helyiek a színészek jövetelét, az ő művészetük és művészetbe vetett hitük, az az egy nap alatt amíg a városban tartózkodnak, a való életre hat és annak tart tükröt. Félelmeteset és felemelőt egyszerre."
Balázs Áron, Vasilije Šopalović: "Hol van a határ a színház és az élet között? A színház folyton az életből merítkezik, az élet pedig sokszor színházra hasonlít. A közös bennük az, hogy egyikben is, másikban is célokat kell elérni, akadályokat leküzdeni, problémákat megoldani, vagyis túlélni. Ebben a darabban sincs másképp. A város lakói és a frissen érkezett vándortársulat is csak egy dolgot szeretne, akar. Túlélni. De akárcsak az élet, a színház is tele van meglepetéssel, és ilyenkor felmerül a kérdés: Hol a rendező? Hol a súgó? Hol vagyok én? De Shakespeare bácsi ezt tőlem sokkal szebben megfogalmazta:
“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.”
(Fordította: Szabó Lőrinc)
Plakátterv: Törteli Réka
Fotó: Marija Erdelji
2023. 05. 08.