Gergő, mint minden kisfiú, álmodik. És mint minden kisfiú, ő is keres valamit az álmában. Jobb életet, több örömöt, egy kislányt, akit Csillagnak hívnak és aki rejtélyesen eltűnt az életéből. Álmaiban felbukkan egy régi és egy sosem volt Szabadka, néhány óriás, pár árnyék, ezernyi virág és sok-sok csipke...

 

Lépjünk be Gergő szobájába

A Szabadkai Gyermekszínházban bemutatták a Gergő szobája című előadást, melynek szerzője Oláh Tamás dramaturg, teatrológus, rendezője pedig Lénárd Róbert, a két főszereplő László Roland és Horváth Blanka. Az ősbemutató elsődlegesen a 7 és 14 év közötti korosztályhoz szól, de a felnőtteket is elgondolkodtathatja vagy megnevettetheti. Az alkotókkal beszélgettem.

Oláh Tamás elmondta, számára az volt a legfontosabb, hogy a gyerekeket teljes értékű, de életkoruknál fogva kevesebb tapasztalattal és valamivel egyszerűbb fogalmi gondolkodási készséggel bíró embereknek tekintse, akik mindemellett korlátlan fantáziával, hihetetlen érzékenységgel vannak megáldva. A szöveg a gyerekek továbbépítő fantáziájára alapoz, azaz a felnőtt előadókkal egyenrangú befogadónak, partnernek tekinti őket.

Gergő szobája

— A gyermekszínház világa szinte teljesen ismeretlen volt számomra, de a skandináv gyermekversek mindig is mély benyomást tettek rám. Nagyon érdekelt az, hogy miképp lehet színpadon fogalmazni olyan alapélményekről, kétségekről, amelyek alsósként is az életünk részei, mégis nehéz megfogalmazni őket. Hogyan lehet beszélni kapcsolatokról, elmúlásról, sőt filozófiai kérdésekről érvényesen, átélhetően. Szerettem volna az álmok mesés univerzumát összemosni a valósággal, hiszen egy gyermek számára ebben semmi szokatlan nincs, és biztos voltam benne, hogy szabadkai alakokkal, helyi színekkel szeretném megtölteni a szöveguniverzumot — meséli Tamás.

Kíváncsi voltam, mennyire más egy gyermekeknek szóló előadást rendezni, hiszen Lénárd Róbert először rendezett gyermekszínházban. A munka legelején sok embernek (főleg a gyermekszínház munkatársainak) tette fel ő is ugyanezt a kérdést: hogyan rendez az ember gyermekelőadást?

— A válasz egyöntetűen ugyanaz volt mindenkitől, utólag már butának is érzem a firtatást: ugyanúgy, mint egy felnőttelőadást. És valóban: akkor kezdett el működni, amikor elengedtem a görcsöt, hogy jaj, istenem, érteni fogja-e ezt egy hétéves? — osztja meg gondolatait velem Lénárd Róbert. — Én azt tanultam annak idején Boris Liješević tanáromtól, hogy ha nem te választod a szöveget mély, belső mozgásaid alapján, akkor meg kell találnod benne azt, ami téged érdekel. Ez hál’ istennek Oláh Tamás szövegével nem volt nehéz: a veszteségfeldolgozástól a couleur locale használatáig sok minden megfogott a drámájában. Az első olvasást meg is könnyeztem. A dráma két részre oszlik, az elsőben keményvonalas, realista szövegként kapjuk meg Szabó Gergő életét, frusztrációit és problémáit, a második részben pedig ezek álombeli megoldását. Egészen másképp kellett próbálni a kettőt. Amíg az elsőben valóban a realista jellemfejlődés volt a lényeg, a másodikban inkább az attrakció kerül előtérbe: van itt biciklin repülés, csipkegyári musicalszám, step show Csáth Gézával… Mindebben nagyon sokat köszönhetek a remek színészeken kívül Kucsera Géza zeneszerzőnek és Blagovesta Vasileva díszlet- és jelmeztervezőnek. Mindezekkel együtt egy (számomra is) meglepően érzelmes előadás született meg, amit a főpróbahéten már látni véltünk mi, az előadás munkatársai is, de a közönség a bemutatón döbbenetes erővel adta ezt vissza. Elképesztően működtek a helyi színek, a közönség szépen ment humorral és szomorúsággal egyaránt.

Szerda Zsófi

Hét Nap