Ruszt József síremlékét avatják Zalaegerszegen
A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház alapító igazgató-főrendezőjének síremlékét avatják július 4.én 14h-kor Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben.
A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház alapító igazgató-főrendezőjének síremlékét avatják július 4.én 14h-kor Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben.
Ruszt József 1963 és 1974 között a debreceni Csokonai Színház rendezője miközben az Egyetemi Színpad, majd az Universitás nemzetközi hírű társulatának létrehozója. Miután elhagyja Debrecent, a kecskeméti Katona József Színház főrendezőjeként országos hírű előadásaival tekintély szerez a társulatának, amelyet a budapesti vendégszerepléseik tomboló sikere is bizonyít. Itt kezdődik Gábor Miklóssal való művészi barátsága, amely meghatározó lesz pályájának további alakulásában és haláláig tart. Ezt követően Budapest- Népszínház, majd Szeged következik. 1982-ben alapítója a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháznak, majd 1987-ig igazgató-főrendezője. A teátrum 1983-es megnyitásakor emlékezetes rendezésben állította színre Madách Imre, Az ember tragédiája, című művét. A IV. Országos Színházi Találkozón 1984/85-ös színházi évad legjobb együttese címét kapja a Ruszt vezette zalaegerszegi társulat. 1987-ben a Nemzeti Színház tagja lesz, majd 1988-tól ismét Szegeden is dolgozik. 1990-ben egy színészcsoporttal kivált a szegedi színház társulatából, és megalapította a Független Színpadot, amely 1991-1995-ig Budapesten működött. 1995-től a Budapesti Kamaraszínház művészeti vezetője volt. 1998-tól visszaköltözik Zalába. 2000-ben Gálffi László főszereplésével megrendezi a Philoktétészt, majd 2002-ben, Veszprémben az Oidipusz királyt. Zalaegerszegen hunyt el 3 éve, 68 éves korában.
„Ruszt József kiemelkedő rendező, iskolateremtő művész, társulatalapító és megtartó személyiség, nagyszerű pedagógus. És ellentmondásos ember. Életét időről időre újra kezdi, de szavai szerint mindig ugyanazt az előadást rendezi, mint ahogy az igazi festő is mindig ugyanazt a képest festi.” / Nánay István /
„Volt tanárra, a vaskos szókimondásáról hírhedt, híres és ismert Gáti József kiváló művész és kiváló pedagógus ellágyulva mondta:
- Ruszt? Mit mondjak? Egy angyal.” /Szatmári István, a Vígszínház színésze (1988)/
Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
Ruszt József 1963 és 1974 között a debreceni Csokonai Színház rendezője miközben az Egyetemi Színpad, majd az Universitás nemzetközi hírű társulatának létrehozója. Miután elhagyja Debrecent, a kecskeméti Katona József Színház főrendezőjeként országos hírű előadásaival tekintély szerez a társulatának, amelyet a budapesti vendégszerepléseik tomboló sikere is bizonyít. Itt kezdődik Gábor Miklóssal való művészi barátsága, amely meghatározó lesz pályájának további alakulásában és haláláig tart. Ezt követően Budapest- Népszínház, majd Szeged következik. 1982-ben alapítója a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháznak, majd 1987-ig igazgató-főrendezője. A teátrum 1983-es megnyitásakor emlékezetes rendezésben állította színre Madách Imre, Az ember tragédiája, című művét. A IV. Országos Színházi Találkozón 1984/85-ös színházi évad legjobb együttese címét kapja a Ruszt vezette zalaegerszegi társulat. 1987-ben a Nemzeti Színház tagja lesz, majd 1988-tól ismét Szegeden is dolgozik. 1990-ben egy színészcsoporttal kivált a szegedi színház társulatából, és megalapította a Független Színpadot, amely 1991-1995-ig Budapesten működött. 1995-től a Budapesti Kamaraszínház művészeti vezetője volt. 1998-tól visszaköltözik Zalába. 2000-ben Gálffi László főszereplésével megrendezi a Philoktétészt, majd 2002-ben, Veszprémben az Oidipusz királyt. Zalaegerszegen hunyt el 3 éve, 68 éves korában.
„Ruszt József kiemelkedő rendező, iskolateremtő művész, társulatalapító és megtartó személyiség, nagyszerű pedagógus. És ellentmondásos ember. Életét időről időre újra kezdi, de szavai szerint mindig ugyanazt az előadást rendezi, mint ahogy az igazi festő is mindig ugyanazt a képest festi.” / Nánay István /
„Volt tanárra, a vaskos szókimondásáról hírhedt, híres és ismert Gáti József kiváló művész és kiváló pedagógus ellágyulva mondta:
- Ruszt? Mit mondjak? Egy angyal.” /Szatmári István, a Vígszínház színésze (1988)/
