A költészet és képzőművészet összefonódásából inspirálódó előadások (Éjidő:

Pilinszky János/Mezei Erzsébet, Élőhomok: Tolnai Ottó/Petrik Pál) után Mezei Kinga

rendező a trilógia harmadik részében Sziveri János verseinek keserűen ironikus világát vegyíti Benes József képeivel.

„Ez az életregény (mert arról van szó, csalfa kalandok és nemes unalmak láncolatáról) több szempontból sem mindennapi termék, hiszen a legnagyobb szerelemről vall: önmagunk végtelenül boldogtalan szeretetéről; valamint a test mindennemű próbatételéről is. (Ebben a regényben a lélek csak vándorol!) S hogy a szerző legvégül jobblétre szenderül? Annyi baj legyen, mert remélhetőleg ő onnan is vissza-visszajár. Különös világ ez. És különös figurák lakják. Különös élet és halál a hajthatatlanok és a hajlíthatók között.

NON FINITO – Mint vallotta azt ifjan, de bölcsen egy óriásnyulacska.

Budapest, 1989. október 10.”

(Részlet Sziveri János A rövid élet titka – Életregényem szinopszisa című írásából)