51 előadás

A Krétakör és a Színház és Filmművészeti Főiskola közös produkciója
1998-2000. között a Katona József Színház Kamrájának műsorán
1999. október: Strasbourg (Európai Színházak Unió Fesztiválja) (Fro.)
2000. június: New Drama Action, Vilniusz (Lit.)
2000. október: Odéon Színház (Fro.)
2000. november: Nyitrai Fesztivál (Szlo.)

A kritikákból:

Provokálóan szemtelen a fiatal Schilling Árpád igen energikus rendezése. A játék olyan akrobatikus, vad, alkalmanként olyan erőszakos, hogy az ember az amúgy kitűnően felkészült színészek testi épségét félti. (...) Az előadásnak Bodó Viktor ad igazi lendületet: az állatias és önző fickó tele erővel, utánozhatatlan vigyorral, egy ragadozó mozgékonyságával és lenyűgöző kisugárzással szexin, brutálisan és mindig pontosan annyira ostobán, hogy azért felülkerekedhessen egészen az összeomlásig de addigra az optikai ingerek annyira eltöltik az embert, hogy a gyilkos véget már alig érzékeli.
Thomas Waldman � Theater Zeitung 1999 október 12.

Baal (�) úgy rohan a romlásba, mint mások a szentségbe: erőszak, gyilkosság, megszentségtelenités, blaszfémia� A vadállattá változott angyal egész fegyvertára felvonul itt, a pálinka és vörösbor okozta részegségben, egész a hányásig. A szinpaddal szemben, amelyen a játékteret egy felakasztott ágy szolgáltatja, a néző rosszullétig ihatja ezt a seprőt. Kemény. Még keményebb a szinészeknek, akiket könyörtelenül hajszolnak, s akik a legrosszabbat játszva is megőriznek valami megdöbbentő üdeséget - az ég egy darabkáját a pokolban. Baalnak Bodó Viktor rémisztő bestialitást kölcsönöz: (�) Gargantua ő, akit elragadott a bűn (�) Ez a Baal-előadás többeket is visszariaszt majd: a tiszta kezű lektorokat, a szőrszálhasogatókat, az üres kezű ártatlanokat. Schilling Árpád szaván fogta Brechtet, a szó születésénél, a torkán ragadta meg. Az energiát kereste benne, a kétségbeesést, a hatalom és rontás akarását. Nem szép látvány. De ki állitja, hogy a rossz szép?
Laurence Liban, L'Express, 2000. november 2.

A Divadelná Nitra egyik fénypontja volt Brecht Baalja. Schilling (...) radikális rendezése ötvözi az érzékiséget és kegyetlenséget, a lírát és az erotikát. A Baalt játszó Bodó Viktor rendkívüli: egy fekete angyal, cinikus és kétségbeesett, aki mindent lerombol, ami az útjába kerül. Ami még különösen szép ebben az előadásban, az hogy minden erőszakossága és kiábrándultsága ellenére végül az ember úgy érzi, hogy lehetséges valamiféle megváltás.
Chantal Boiron, UBU - Scenes d'Europe, 2000/19.

Koltai Tamás: Áll a Baal

A történteket, ha megértjük őket, mindig rosszul mesélik el, mondja a Baal egyik szereplője. Amiből nem következik, hogy ha egy történetet nem értünk, mint gyakran Brecht darabját a színpadon, az föltétlenül jól van elmesélve. Amúgy a Baal-történet aránylag könnyen érthető, legföljebb nehezen értelmezhető, értelmezési tartománya egy absztrakt mezőben túlságosan tág, ami arra csábítja a rendezőket, hogy leszűkítsék a néző által konkrétan átélhető hétköznapi szférára. Láttam már Baalt, aki popsztár volt egy bárszerű kultúrhodályban.
Schilling Árpád Baal-rendezése a Kamrában azzal tűnik ki, hogy nem vulgarizálja, de nem is absztrahálja a cselekményt....