Eisemann Mihály és Szilágyi László „vidám társasutazása” hosszú idők óta a könnyed színházi műfajok legkedveltebbjei közé tartozik. Klasszikussá vált, sok slágerrel megtűzdelt, szellemes történet. A néző remek humorral, egy jó adag pimaszsággal, tobzódó ötletekkel találkozik, de a darab egy pillanatig sem rugaszkodik el a műfaj szigorú szabályaitól. Mire kiderül, hogy a főszereplő fiú tulajdonképpen lány, olyan komikus helyzetek sorozatának kell bekövetkeznie, amelyek a bohózat és ezáltal a szerzők mély emberismeretéről és ironikus életfelfogásáról tesznek tanúbizonyságot. Életbölcsességek példáján keresztül láthatja a néző, hogy az emberi sors sokszor csupán egyetlen tétova mozdulaton múlik, és nem mindegy, hogy jobbra vagy balra lépünk el a szerencsénk, vagy ne adj’ Isten szerencsétlenségünk elől. De nem kell izgulni, főhőseinkre elkerülhetetlenül vár a boldogság.

„Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén…” - talán ez a legismertebb betétdala ennek az operettnek, amelyet Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben írt, és amelyet minden évadban műsorára tűz valamelyik magyar nyelvű színház. A szerelmi történet Velencében játszódik, és egy kirándulás során összezárt, különféle sorsú és társadalmi helyzetű emberek találkozásáról mesél. A helyzetkomikum és szövegpoénok alapjául a nélkülözhetetlen félreértések szolgálnak.