A nagy sikerű film után színpadon is megjelent a csavaros eszű, fejlett igazságérzetű Bendegúz története: 2000-ben Szegeden vitték színre, majd a komáromi Jókai Színház is műsorára tűzte. Nem lényegtelen szempont, hogy a jól sikerült film és színházi előadás visszavezetheti a mai gyerekeket a könyvhöz. Talán a történet sikere inspirálhatta Zádori Bencét 1998-ban arra, hogy megírja a történet folytatását (Fordul a bakterház).



Mi lehet a siker titka? Talán kedves gyermekhősök emléke éled újra Bendegúz, a kis tehénpásztor figurájában: Ábel és Kakuk Marci, Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn. Vagy egyszerűen igazságérzetünk menti fel a csínytevő kis kamaszt, ahogyan Lúdas Matyinak is megbocsátjuk, hogy önbíráskodással "veri vissza" a megaláztatást a basáskodó Döbrögin. A népmesék hőse győz ennek a rosszcsont gyereknek az alakjában, de nem a bosszúállás, hanem a kacagtató, néha az abszurdig torzított humor segítségével. A nevetésbe azonban időnként keserűség is vegyül. Ne felejtsük el, amikor könyv alakban megjelent (1943-ban), a II. világháború kellős közepén, az embereknek nem igen volt kedvük nevetgélni. Rideg Sándornak sem, hiszen börtön, bújkálás, nyomor közepette élt. De alaptermészete, született optimizmusa, a morális fölényből származó lelki egyensúlya mégis lehetővé tette számára, hogy a derű - még ha ironikusan színezett is - vezesse tollát.