Hírek
Az ArtMan Estek az idők során a társadalmi inklúzió fontos eseményeivé váltak. Előhírnökei és fontos zászlóvivői voltak ugyanis annak a szemléletnek, mi szerint a közös alkotói folyamat során egészen különböző képességű emberek is dolgozhatnak teljesen egyenrangú pozícióban. A szervezet munkája pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom nyitottabban forduljon a fizikai hátránnyal érintett csoportok felé.
Sokak számára talán meglepő lehet, hogy mozgássérült emberek miért éppen a táncot választják az önkifejezéshez. A válasz egyszerű: a tánc szabad terepet biztosít mindannyiunk számára, hogy vállalni tudjuk mozgásunkat olyannak, amilyen. Így ezen a területen egy mozgássérült ember nem szenved hátrányt amiatt, hogy mozgása eltér a többségi társadalomban megszokottól. Sőt, ezt az eltérést a táncszínpadon képesek vagyunk nézőként úgy dekódolni, ahogy különben az életben is tehetnénk: különleges, inspiráló mozgásformaként. Így tehát az inklúzió nemcsak alkotói, de befogadói oldalról is megteremtődik ezeken az előadásokon.
A tánc szabad terepén teremtenek most a korábbiaknál is nagyobb szabadságot a Tánceániások, a tőlük látott előadásokhoz képest is új szintre emelve a közös alkotást, újraírva saját sokéves játékszabályaikat.
Ketten – abszurd, kortárs, inkluzív revü
25 évesek lettünk… Mármint sajnos nem mi, hanem ez a tánccsoport. A jelenlegi tagok 2012 óta táncolnak együtt, minden pénteken. Már csak hatan vagyunk. Ismerjük, értjük és szeretjük egymást, szeretünk együtt táncolni. A csapat fele úgynevezett csoportvezető, a másik fele pedig úgynevezett sérült. Ám ezek a fogalmak feloldódtak az időben. Ha jobban belegondolunk, nem is hittünk benne igazán, hogy érdemes lenne bármiféle különbséget tennünk egymás között. Ha mégis, akkor sem ezen kategóriák mentén.
SHOWTIME, folks! A sikerről, a pénzről és a csillogásról ezúttal nagyvonalúan lemondunk, de lesz helyette flitter, duettek, határfeszegetés, őszinteség, egymásra figyelés. Közben viccesek és szórakoztatóak is leszünk, reméljük eldobjátok az agyatokat – mi, a magunk részéről ezt már a próbák alatt megtettük. Gyertek, mert ebben a formációban utolsó alkalommal láthattok minket! A következő 25 évre új terveink vannak.
Alkotók (rendezés, tánc, hang:): Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Tóth Károly
Fény: Győri Szilárd, Produkciós menedzser: Farkas Dorka
-
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva