Györgyi Anna: 'Semmi nem szebb és fontosabb annál, ami esendő, emberi'
Remek interjú Györgyi Annával a Szívhang című előadásunk kapcsán (is). Nagyon köszönjük!
A Rózsavölgyi Szalon több előadásában is szerepelsz, mit jelent neked ez a játszóhely?
Három futó előadásban játszom, a Szívhang mellett az Apróbetűs szerelemben és a több éve műsoron lévő Végszóban. Kezdetektől kötődöm a Rózsavölgyihez. A Szalon 2012-ben a Szerettem őt című produkcióval nyitott meg, amit Szilágyi Tiborral közösen játszottunk, de volt ott monodrámám is. Azt szoktam mondani, az a második otthonom. Egyszerűen megnyugszom, amikor oda bemegyek, családias, biztonságot nyújtó közeg. Olyan színészekkel hoz össze ott a sors, akikkel addig sosem játszottam, például Petrik Andival nagyon megkedveltük egymást az Apróbetűs szerelem próbái alatt. Szeretem a kis tereket, jó, persze a nagyszínpadot és a filmet is, mert mindegyikben másként kell jelen lenni, de egy ilyen icipici színpadon semmit nem lehet elrejteni, minden rezdülésem látszik: ahogy az embernek jön a könnye vagy elvörösödik a feje. Ennek van egy izgalma.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
