Az előadás William Wharton kultikus regénye nyomán született. Wharton regénye a vietnámi háború után jelent meg, de időtlen érvényességgel mesél a háború okozta traumákról, az emlékezés és a felejtés szükségességéről, és arról a mély emberi vágyunkról, hogy valaki akkor is megértsen, ha már beszélni is képtelenek vagyunk.

A dráma két fiú barátságáról szól, a főszereplők, Madárka (Erdős Bálint) és Al (Czüvek Loránd), két fiatal, akik a háború poklából térnek haza, túlélték a kegyetlenségeket, de lelkileg eltérő módon hordozzák a traumát: Madárka álomvilágba menekül, elzárkózik, megszűnik emberként élni; a szintén sérült Al pedig a barátság erejében bízva, kétségbeesetten próbálja visszahozni őt a valóságba. A produkció harmadik szereplője, Perta (Hegyi Kincső), tovább árnyalja az előadást, jelenlétében ez a történet nem csupán egy férfibarátság, hanem az elidegenedés és az identitásvesztés, az őrület és a józan ész közötti lélekhatár drámája.

Gyulay Eszter rendezése mélyen, mégis érzékenyen nyúl ezekhez a témákhoz, és egy olyan világot tár a közönség elé, amely fájdalmasan aktuális – a háború ma is sokak valósága, árnyéka az egész világra rávetül.

Az előadás látványvilágáért Albert Alpár felel, díszlete esztétikailag is ráerősít arra a ridegségre, amely jellemzi a szereplők világát. A jelmezek Pirityi Emese munkáját dicsérik, az előadásban megjelenő figura pedig Raffai Péter tervei alapján készült. A zenei világ megteremtése Marton Róbert munkája.