Sajgál Erika: A legtöbb ötven fölötti nő most ébred rá a saját erejére
Sajgál Erikát kérdezte a Szívhang előadásunk kapcsán Rosznáky Emma, beszélgetésük a Fidelio oldalán jelent meg.
Mennyire tudtál azonosulni a Szívhang-beli karaktereddel?
Az olvasópróbán jöttem rá, hogy ilyen szerepem még sosem volt. Valahogy ott tudatosult bennem, hogy én addig szinte mindig győzteseket játszottam. Mindig én voltam a kikapós, a nagyszájú, a jókedvet hozó, a fanyar vagy cinikus, a temperamentumos. Ezzel szemben Hédit magára hagyta a férje, elkeseredett, nem találja a helyét, miközben nemsokára nagymama lesz. Meglepett, hogy Hárs Anna ezt a szorongó áldozattípust látta meg bennem, de elképesztően hálás dolog, amikor az ember egy olyat csinálhat, ami alapvetően távol áll tőle. Annyiban könnyen azonosultam, hogy Hédinek az első pillanattól a gyereke körül forog az élete, ahogy az enyém is. Nagyon szíven ütött a lénye.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
