Portré
Tordai Teri
Életrajz
Életpályája: 1941. december 28-án született Debrecenben. A Tanítóképző Főiskolára járt,ahol az intézmény egyik szavalóversenyén részt vett Gáti József is, aki azt javasolta neki, hogy menjen a Színművészeti Főiskolára. Itt 1960 és 1964 között folytatta tanulmányait, Pártos Géza tanítványaként. Már főiskolásként filmezni kezdett. Feltűnő szépsége évekig meghatározta szerepkörét. Az 1960-as évek második felétől számos külföldi filmben játszott főszerepeket, és néhány évig a német nyelvterület legnépszerűbb sztárjai közé tartozott. Külföldön Terry Torday néven ismerték. Az 1980-as évek közepétől kezdve egyre inkább a színpadokon kapott tehetségéhez méltó, sokoldalú szerepformálásra lehetőséget nyújtó feladatokat: kortárs és klasszikus, hazai és külföldi szerzők legkülönbözőbb műfajokat képviselő darabjaiban lépett színre az évek folyamán. Bár művészi pályája számtalan csalódással járt együtt, nem tartozik a panaszkodó és megkeseredett művészek közé, hitvallása szerint csak a szépre igyekszik emlékezni. 1976. június 18-án megszületett lánya, Horváth Lili, aki szintén a színészi pályát választotta: anya és lánya mind színpadon, mind filmen játszott már együtt.
Díjak:
Jászai Mari-díj (1985)
Aase-díj (2011)
Érdemes művész (2012)
Kiváló művész (2015)

Képsorozatok
-
Interjúk
Az életem nyomokban tartalmaz boldogságot
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra! Lovas Ildikó -
Interjúk
„Amit másképp csinálnék, mert nagyon jó élmény volt nekem a rendezés
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei. Lovas Ildikó -
Interjúk
Beleszülettem a színház világába
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót. Zsigmond Lilian























