Falus Tamás beszámolója az Albert és Charlie című bemutatónkról. Köszönjük!
Érdekfeszítő, gondolatébresztő kamaradarab színvonalas megvalósítását láthatjuk a Rózsavölgyi Szalon új produkciójában. Csaknem másfél órában, egyetlen felvonásban zajlanak az események, a párbeszédekben két humánus ember képe rajzolódik elénk. Epres Attila hosszú, bozontos fehér hajú parókájával külsőleg is elénk varázsolja az utókor számára ismert Einstein-képet (még nyelvet is ölt ránk). Pál András Charlie-ként inkább gondolataival idézi fel a tépelődő Chaplint, mint hasonlóságában. (Civilként miért is kellene kopottas öltönyben, kalapban, sétabottal, elhordott, méretes nagy cipőben feltűnnie.) Helene, a házvezetőnő-titkárnő szerepében Nagy Dóra jól egészíti ki a két főszereplőt.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.