'Nagyon inspiráló, amikor ilyen közel ülnek a játékhoz'
Korcsmáros Felícia interjúja Epres Attilával és Pál Andrással az Albert és Charlie című bemutatónkkal kapcsolatban. Köszönjük!
Két ilyen hatalmas koponya, akik finoman fogalmazva sem átlagos figurák, miért lehetnek érdekesek a hétköznapi emberek számára?
Pál András: Chaplin és Einstein azért érdekes, mert humanistaként nem önmagukat helyezték piedesztálra, hanem a művészet komolysága, valamint a tudomány fontossága foglalkoztatta őket. Ők nem a saját nagyságukat hirdették, hanem azzal foglalkoztak, ami valóban számít. Mindkettejükben volt valami jó értelemben vett megszállottság.
Epres Attila: Tulajdonképpen két olyan emberről van szó, akik a zsenialitás és az esendőség kettősségében mutatkoznak meg a legjobban: egyrészt a világ nagy koponyái, másrészt hétköznapi emberek, akik ugyanúgy bajlódnak a saját hibáikkal, mint mi, ez teszi őket rendkívül szerethetővé a nézők számára.
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
