A színház megszületése óta tudjuk, hogy akár életszerű történetek, tanulságok, emberi tragédiák, égbekiáltó boldogság, vagy bármilyen más mély érzelem kerül is színre, a szerep a legtöbb esetben a szó szoros értelmében vett szerep. Egy felvett személyiség, egy megírt, majd összerakott karakter. Ritka és merész, amikor a szerep a színész saját maga, főként ha ezáltal teljes egészében le is vetkőzteti önmagát, és eldobva a felvett álarcot, legfőbb valójában magát mutatja.

A színház képessé tesz minket, érzékenyít, megmutat, felkészít, átad, megszólít, megnevettet, elszomorít – értéket teremt. És ezt nem csak úgy tudja elérni, ha elfedi a valóságot, igazán akkor képes ajtókat megnyitni és falakat döngetni, ha a színtiszta igazságot tárja elénk. Ha megmutatja, hogy akiket többnyire felvett szerepekben láthatunk a mindennapokban, hozzánk hasonló emberek, a maguk sorsával, történeteivel, egyszerűségével.

A Felhangolva éppen erről szól – megismerjük a benne szereplőket. Mindenki a saját történetét meséli el, és eközben partnerre talál a játszótársai között, péntek este óta pedig a közönség soraiban is. Hogy kapcsolódni tud-e ezekhez a történetekhez bárki, azt már nem a színház célja eldönteni – az sokkal inkább attól függ majd, akar-e valaki kapcsolódni, hogy nézőként megtaláljuk-e az adott történetben saját magunkat, visszanyúlunk-e az életünk egy korábbi, esetleg remélt jövőbeli pillanatához, vagy egyszerűen átsiklunk felette. Egyikkel sincs probléma, aki ugyanis csak kikapcsolódni, szórakozni és zenét hallgatni szeretne, az előadás annak is kedvére való lesz. Bónuszként pompás illatokban fürdőzhetünk, végül pedig jól is lakhatunk. Mindettől olyan elképesztően komplex és rendkívüli ez a darab.

Az előadás kilenc + 1 színész személyes történetéből, mozaikokból áll össze egy egésszé, és miközben a szereplők valóban a Ruszt József Stúdiószínház színpadán sütnek-főznek, általuk kiválasztott zenék segítségével mesélnek nekünk – hozzá illően a darabnak magyar népmesei keretet adtak az alkotók, ez pedig erőteljesen visszatükröződik a jelmezekben és a díszletben. Előbbi Pirityi Emese, utóbbi Molnár Anna munkáját dicséri. Az előadás dramaturgja Tóth Kata. 

A színpadon Bori Réka, Kovács Gyopár, Szegvári Júlia, Venczli Zóra, Koltai-Nagy Balázs, Sipos Imre, Mechle Christian, Varga-Huszti Máté, Venczli Alex és Kertész Kata látható.

Szente Vajk, a teátrum főrendezője utalt rá: amikor felkérték a Felhangolva című darab rendezőjének Kovács Lehelt, ő szerényen jelezte, még sosem hallott róla. Mire a vezetőség tagjai közölték: egyelőre ők is csupán a címét tudják, és azt, hogy a kollégák között jónéhányan remekül zenélnek. „Most, hogy láttam az előadást, fel kell tennem a kérdést: milyen iszonyatosan sok tehetség kellett ehhez, nem?” – utalt az alkotóktól kezdve, a szereplőkön át, a produkció minden egyes közreműködőjére. Megjegyezte: folyton szóba hozza, hogy olyan színházat érdemes csinálni, ami még nem volt, ez pedig a Felhangolvával most határozottan sikerült. 

Kovács Leheltől nem szokatlan, hogy “egy kicsit mást” csinál, hogy egy kicsit meglep, hogy egy kicsit újragondol, hogy új utakra visz. „Ha a stúdiószínház nem engedi meg azt, hogy kísérletezzünk, akkor mi fogja?” – utalt a rendező az előadás hétköznapitól eltérő formátumára. Mint mondta: a művészet dolga az is, hogy képes legyen odafigyelni, és kiragadni olyan dolgokat, amelyek nem a tökéletességre koncentrálnak, hanem a mélységre – arra, hogy nem elég pusztán jól énekelni, tudni kell mellé érezni, éreztetni is. Rámutatott: a Felhangolva a színház és a valóság közötti találkozópont, amely sokban hasonlít a mesékhez. Elvégre: a sárkány is létezik, ám a valóságban nem eme képében jelenik meg, hanem például egy minket gyötrő emberként. Hangsúlyozta továbbá: nagy bizalma van afelé, hogy a kísérlet sikeres lesz, és bebizonyítja majd, érdemes így haladni tovább ezen az úton.

„Tele van büszkeséggel a szívem. Büszke vagyok a bátorságotokra, hogy mertetek magatokról beszélni nekem. Én augusztustól egy új szerepkörben, művészeti vezetőként állok majd mellettetek, és ti itt lesztek velem ezen a hajón. Nagyon jó volt megismerni azokat, akikkel együtt fogok utazni. Számomra ez volt a legnagyobb élmény. A másik: látni azt, hogy ami ezen a színpadon létrejön, az mind belőletek van! Amit ebből kifőztünk, az a ti közös történetetek!” – címezte szavait a bemutatót követően a társulathoz Kovács Lehel.

A Felhangolva című előadás május 3-tól megtekinthető a Ruszt József Stúdiószínház színpadán egészen az évad végéig, de felkerült a 2024/25-ös évad repertoárjára is.